Irodalommal
teli gyönyörű hétvége
Ha nem lett
volna olyan gyönyörű, napsütéses ősz, akkor is boldog megelégedettséggel
gondolnék szeptember utolsó hétvégéjére.
A 2008 elején született gondolat hamar
tetté érett. Jó lenne találkoznunk, beszélgetnünk irodalomról, könyvről,
költészetről. Jó lenne felolvasni egymásnak újonnan született írásainkat,
verseinket mindenféle kötöttségtől mentesen, nem feszélyezve helytől,
alkalomtól, nem sürgetve időtől. 2008 tavaszán szerveztük meg először a Pegazus
szárnyain elnevezésű Poéta Piknikünket, s azóta rendszeresen évről évre
tavasszal és ősszel találkozunk három napra, egy hosszú hétvégére mi,
irodalomszerető emberek, irodalmat művelő alkotók. 2012 szeptember utolsó
hétvégéjén már 10. alkalommal találkoztunk ugyanott a Mátra lábánál,
Szurdokpüspökiben, az Anna-liget Ifjúsági Táborban.
Nem
lehet elmondani, mert nincs arra szó! Azt át kell élni, azt az örömöt, azt a
hangulatot, ami a 10. Poéta Pikniket is jellemezte. Külső szemlélő csak azt
láthatta, hogy három napig csak ülünk a faház előtt a napon, és jár a szánk.
Csak mi, a Piknik résztvevői tudjuk, hogy mi minden történt abban a három
napban. Csak ízelítőül sorolom:
Egy fiatal gyöngyösi festőművésznő mini
tárlatával indult a Piknik. A történelmi, irodalmi beszélgetéseket olykor halk,
léleksimogató, máskor vidám, pezsgő gitármuzsika keretezte. Többször megszólalt
a „Piknik-kórus” –ahogyan a résztvevők szeretettel becézték daloskedvű társaikat. Az írások, költemények,
elbeszélések nyomán bejártuk Kanadát és Kubát, barangoltunk lelkünk tájain,
szembenéztünk önmagunkkal. Egy hangulatos könyvbemutató során
megismerkedhettünk egy újonnan kiadott verseskötettel, és alaposabban
megismerhettük a közülünk való szerző költészetét.
Volt, aki a Poéta Piknik idejét is
alkotásra szánta. Volt, aki közönségre, közösségre lelt, barátokra talált, s
volt olyan is közöttünk, aki csak boldog megelégedettséggel élvezte ennek a
feledhetetlen három napnak minden pillanatát.
Poéta
Piknik. Nemes tartalommal töltött ajándék, amit – szándékaink szerint – még
sokáig adhatunk egymásnak, azoknak, akik eljönnek közénk.