2023. október 15., vasárnap
2012. október 3., szerda
10. Poéta Piknik fotók
Kedves Olvasó!
Az alábbi linkre kattintva megnézheted a 10. Poéta Pikniken készült fotókat.
https://picasaweb.google.com/ 108471432408370593974/ 2012Szeptember2830OsziPoetaPik nik
Kellemes nézelődést!
Az alábbi linkre kattintva megnézheted a 10. Poéta Pikniken készült fotókat.
https://picasaweb.google.com/
Kellemes nézelődést!
10. Poéta Piknik Püspökiben
Irodalommal
teli gyönyörű hétvége
Ha nem lett
volna olyan gyönyörű, napsütéses ősz, akkor is boldog megelégedettséggel
gondolnék szeptember utolsó hétvégéjére.
A 2008 elején született gondolat hamar
tetté érett. Jó lenne találkoznunk, beszélgetnünk irodalomról, könyvről,
költészetről. Jó lenne felolvasni egymásnak újonnan született írásainkat,
verseinket mindenféle kötöttségtől mentesen, nem feszélyezve helytől,
alkalomtól, nem sürgetve időtől. 2008 tavaszán szerveztük meg először a Pegazus
szárnyain elnevezésű Poéta Piknikünket, s azóta rendszeresen évről évre
tavasszal és ősszel találkozunk három napra, egy hosszú hétvégére mi,
irodalomszerető emberek, irodalmat művelő alkotók. 2012 szeptember utolsó
hétvégéjén már 10. alkalommal találkoztunk ugyanott a Mátra lábánál,
Szurdokpüspökiben, az Anna-liget Ifjúsági Táborban.
Nem
lehet elmondani, mert nincs arra szó! Azt át kell élni, azt az örömöt, azt a
hangulatot, ami a 10. Poéta Pikniket is jellemezte. Külső szemlélő csak azt
láthatta, hogy három napig csak ülünk a faház előtt a napon, és jár a szánk.
Csak mi, a Piknik résztvevői tudjuk, hogy mi minden történt abban a három
napban. Csak ízelítőül sorolom:
Egy fiatal gyöngyösi festőművésznő mini
tárlatával indult a Piknik. A történelmi, irodalmi beszélgetéseket olykor halk,
léleksimogató, máskor vidám, pezsgő gitármuzsika keretezte. Többször megszólalt
a „Piknik-kórus” –ahogyan a résztvevők szeretettel becézték daloskedvű társaikat. Az írások, költemények,
elbeszélések nyomán bejártuk Kanadát és Kubát, barangoltunk lelkünk tájain,
szembenéztünk önmagunkkal. Egy hangulatos könyvbemutató során
megismerkedhettünk egy újonnan kiadott verseskötettel, és alaposabban
megismerhettük a közülünk való szerző költészetét.
Volt, aki a Poéta Piknik idejét is
alkotásra szánta. Volt, aki közönségre, közösségre lelt, barátokra talált, s
volt olyan is közöttünk, aki csak boldog megelégedettséggel élvezte ennek a
feledhetetlen három napnak minden pillanatát.
Poéta
Piknik. Nemes tartalommal töltött ajándék, amit – szándékaink szerint – még
sokáig adhatunk egymásnak, azoknak, akik eljönnek közénk.
2012. augusztus 29., szerda
Tábori "napló" Glica szemével
Alább Pataki Katalin Glica írása olvasható az alkotótáborban töltött napokról.
A két utolsó nap eseményein azonban ő sem vett részt, így nem tudja, milyen jó hangulatban telt a kiállítás utáni grillezés, hogy hogyan zajlott a szombat esti bográcsozás és a tábortűz mellett sem énekelt velünk, hogy a vasárnapi búcsúzkodásokról már ne is beszéljek.
Kedves és a felnőttek felelősségére figyelmeztető írását jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe!
Sarjad a jövő…
A Szurdokpüspöki Anna-Ligetben
ismét benépesedett az „Alkotók-háza.” Csapó Lajos és Kontra Marika vezetésével
meg nyitotta kapuit 2012. július 22.-én.
Pásztón tevékenykedő Athéné Alkotó Kör és a
Szigethalmon működő AMME egyesület közös alkotótábort szervezett.
Marika és Lajos védő szárnyai
alatt hét, tehetséges gyermek érkezett a faház falai közé. A gyerkőcök hamar
fölismerték a nagy „udvar” előnyeit…
Az épület jobb szárnya, mindig a
lányoké. A bal oldalt a fiúk lakják…ez több éves „hagyomány.” Középen a
táborvezetők szállása.
A leányszobában lakott: Halmai
Barbara, Antal Szófia, Bódor Liliána, Tóth Boglárka, Palóc Ica néni és szerény
személyem az Alkotótábor „krónikása.”
A fiúszobában lakott: Csicsay
Gergő, Holocsai Máté, Bagó Brendon, és a két Zoli bácsi: Borsody Zoltán és
Pászti Szabó Zoltán az AAK. Elnöke. ( később:Vermes Ádám, Radics Márton)
Lajos két dolgot várt el a
gyerekektől: a- Engedély nélkül a tábor területét elhagyni Tilos!
b- Mindennap kötelező egy
alkotást bemutatni…amelyből, alkalmi Kiállítást rendezünk!
Reggel nyolckor ébredt a tábor,
és a gyerekek izgatottan várták, hogy ki lesz kiöntve az ágyából…Brendonnal egy
alkalommal megesett. Ő 13-om éves, szeret kézilabdázni, rajzolni és gyönyörű
verseket költeni. Az Athéné Pályázat Díjazottja!
Barbara (13), Máté (11), Gergő
(10), kora reggel futással kezdték a napot. Ők hárman, igazoltan hagyták el a
tábor területét. Sok közös vonás rejlik bennük. Szeretnek karatézni, és
szépeket rajzolni.
A legfiatalabbak Szofi és Lili,
szinte szétválaszthatatlanok. Örömmel rajzolnak, és minden újdonságot
kipróbálnak. Lili titkokat keres, reggeltől-estig! Nyolc esztendősen oly sokat
tudnak a világról. Lili csak akkor
hallgat el, amikor alszik. Mindig mindent megmagyaráz, övé az utolsó szó.
Marikának és nekem, elmagyarázta milyen a katolikus madár…tátott szájjal
hallgattuk.
Az ebédlőben reggel, délben és
este segítettek a fiatalok a terítésben és tálalásban. Soha semmire nem kellett
kérni őket, maguktól cselekedték. Az étvágyuk, az ingadozó volt. Ám ezen a
téren óriási változások történtek…mondhatom azt is, hogy: Csoda!
A „bejárós”- alkotók nem jöttek
üres kézzel:
Bottyán Katalin és Varga Csaba
sárgadinnyét és óriás pizzát tett a kerek asztalra. G. Szabó Róza palacsintákat
sütött. Szabó Zoli meggyes pitét, Dinnyésék almás pitét hoztak a gyerekek nagy
örömére. A Fekete házaspár sárgadinnyével és mézes süteménnyel lépte át az
Anna-Liget kapuját. Brendon anyuka és apuka sós és édes sütivel érkezett
látogatóba. Gergő szülei hatalmas görögdinnyét cipeltek magukkal…és még sokáig
sorolhatnám. Szóval senkit nem fenyegetett az éhhalál!
A szellemi táplálékot is bőven
kaptak a gyerekek, volt miből választani. Alkotó felnőttek jöttek-mentek körülöttük,
akik a hűsítő árnyékot követve „vándoroltak.” Verseket, novellákat olvastak
föl. Fáradhatatlan elemezték a múltat s a jelen eseményeit. Kiss Károly és
Stadler Árpi képeket festettek. Akkor
sem volt semmi baj, ha lógott az eső lába. A szomszédos faházban, betyárokat
színeztek a gyerekek. Lajos méhecskeszorgalommal öntötte gipszből a betyáros
jelenetet. Már az is egy nagy élmény volt számunkra.
Nógrády Andor mindennap hűséges
résztvevője a tábori életnek. Az ebédlőben linómetszet készítését oktatta szeretettel,
és türelemmel. Kicsiknek és nagyoknak.
(Boglárka is pótolta utólag…) Ismertetőt tartott a rézkarc titkaiból is
Bandi bácsi.
„Véletlenül” nálam volt a
horgolótű, színes fonalak, és gyöngyök. Szorgalmasan készítettem a kis
virágokat, Marika gyöngyöt varrt a közepükbe. Szofi és Lili oda jött hozzám,
hogy ők is szeretnének horgolni…kaptak fonalat és horgolótűt. Boldogan
hurkolták a láncszemeket…még Róza is kísértésbe esett.
Reggeltől-estig volt mit fotózni
Marikának és Lajosnak. A számítógépre föltöltve nézhettük meg a nap eseményeit.
Esőben fürdik az Anna-Liget és a
környező hegyek. Két irányból is morajlik a szürke égbolt, és villámok
csapódnak a földbe. Ám ez senkit nem izgat, hiszen fedél alatt agyagoznak a
táborlakók. Egy kedves, fiatal pár érkezett, Nagy Ádám fazekas és felesége.
Ádám ismertetőt tartott ezen ősi anyag használatáról, készültek az
agyagszobrok, edények, díszek.
A játékra is bőven maradt idő. Az
ugráló várnak szinte mindig volt vendége. A szabadtéri fürdésre most nem
kedvezett az időjárás a gyerkőcök bánatára.
A Hold minden este följött az
égre és itt-ott ragyogtak a csillagok. Javaslatom elfogadva, Boglárka olvasta
föl az aznap írt fejezeteit. Modern mese, különleges lényekkel, hősökkel.
Fordulatos, izgalmakban gazdag cselekményekkel. A Magyar Népmese világától
nagyon messze áll! Rövid idő multán, halk szuszogás és a szúnyogok zümmögése
hallatszott a leányszobában.
Csütörtökön késő este a vihar
után, motorberregés közeledett, mindannyiunk nagy örömére. Csilli-villi
szépséges motoron megérkezett Vermes Ádám! Régi bútordarab a háznál…Csapó Lajos
keze alatt fejlődött a tehetsége. Másnap reggel az volt a hab a tortán, hogy
Ádám a háta mögé ültette a „kicsiket” és egy tiszteletkört tett velük az
Anna-Liget területén.
Csörög a táborvezető
telefonja…Radics Márton a buszmegállóban…Ádám, már suhan is a motorral, kedves
barátja elé. Sok szép hetet töltöttek együtt az Alkotótáborban annak idején! Jó
újra találkozni, rengeteg a mesélnivaló.
Borsody Zoli energiája, és
találékonysága kifogyhatatlan. Időnként nyeregbe pattan és Isten tudja
hová, elkerekezik a környékbe. Alkalmi
katonaságot szervez a fiúknak, szaladgál velük, és rajzolni tanítja őket. Barbara
még karate küzdelemre is ki hívja Zolit…olyan, mint egy nagy gyerek.
Az idő gyorsan repül.
Pénteken nagy az izgalom, hogy
melyik alkotás kerüljön kiállításra. Rendbe teszik a szomszédos faházat. Padok,
asztalok, dekorációk kerülnek a helyükre. Óránként változik a kép. Egyre
csinosabb a helység. Felnőttek és gyermekek alkotásai telepednek egymás mellé.
A gyerekek körül zsongják Lajost, hogy melyik munka kerüljön bemutatásra. A
választék bőséges! Vendégeket is várunk.
Pászti Szabó Zoltán megnyitóját Csapó Lajos köszöntője követi…
Igyekeztem sok mindenről említést
tenni, ám a keddi napot szándékosan hagytam utoljára.
Az Alkotótábor 2012. július
22.-én vasárnap nyitotta kapuit. Az ünnepélyes táborzárásra 27.-én pénteken
került sor. A végső búcsúzás napja 29-én vasárnap ebéd után.
A feledhetetlen szép kirándulásra
24.-én kedden került sor!
(A kezdet: májusban a hársfa
nyitogatta illatos virágait az Anna-Ligetben, amikor Pászti Szabó Zolival a
Poéta Pikniken elhatároztuk ezt a kirándulást.
Ha legközelebb találkozunk, fölmegyünk a kilátóhoz…)
Hétfőn reggel azzal a javaslattal
toppant be a táborba Szabó Zoli, hogy kedden megmásszuk a hegyet. Ki kell
használni ezt a szép időt. A többi napokra esőzéseket, viharokat mondott a
rádió, televízió.
Kedden, a bőséges reggeli után,
megalakult a kis csapatunk. Négy felnőtt, és hat gyermek jelentkezett a hegyi
túrára.
Az Anna-Ligetből is jól látható a
Nagy-hársas. (509m) Mindenki pontosan tudta az úti célt!
Zoli a csapat élére állt, vállára
vette a hátizsákot, amelyben vízzel telt palackok voltak. A nyomában haladt
Brendon. Ezt a helyét végig megőrizte. A csapat végén Csapó Lajos, Palóc Icu,
és a két kislány csicsergett. Az első emelkedőt látva, Icuka perdült egy
nagyot, és ott hagyott minket a terveinkkel, és a hegyoldallal.”- Ezt nem neki
találták ki.-„ Szólt az önkritika. Visszament a faluba eltévedni…
A csapat közepén Barbara, Máté, Gergő és én
küzdöttünk az emelkedőkkel. Boglárka és Borsody Zoli nem tartott velünk a
kilátóhoz. Marika a vendégeket fogadta…
A Szurdok-patakon valamennyien
könnyedén átlibbentünk, bele a csalánosba. Következett a Szurdokvölgy fenyves
illattal, és a komoly emelkedőkkel. Zoli úgy haladt az élen, mint egy
gőzmozdony, ami magával húzza a szerelvényt. Lajos hangja volt a fék! Remekül
működött. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen virágokkal, és lepkékkel fogunk
találkozni. Utunk során három szál réti imolát, és négy szemes-lepkét láttam.
Üresen kopár volt a vegyes telepítésű erdő.
Az emelkedőket pihenők követték.
Zoli gondosan megitatta a társaságot, majd a menet tovább indult. A túravezető
pontosan tájékoztatott, hogy miként gazdálkodjunk az erőnkkel. „- most egy
könnyebb útvonal jön. Lehet egy kicsit erőt gyűjteni az utolsó meredek
szakaszhoz.”-
A kilencfős csapatból egyedül
Zolinak volt helyismerete. Gyerekek és felnőttek egyformán küzdöttek a
terepviszonyokkal. Senkinek nem volt könnyű feladat a hegyet megmászni.
Hatalmas „víznyelőket” láttunk a hegytetőhöz közeledve. A vaddisznók bizonyára
örömmel dagonyáznak benne, hogy az élősködőktől megszabaduljanak…
Végre egy utolsó emelkedő és
előttünk tornyosul egy csúfságos kilátó beton gyűrűkből illesztve. Az ajtó
lakattal zárva! Fölmenni Tilos! –felirattal. A kilátó felső peremén antennák,
átjátszó állomások, relék. Ők gyönyörködnek a táj szépségében, mert mi semmit
nem látunk a fák takarása miatt. Kilencen, tíz felé dőltünk a fáradtságtól.
Zoli ismét itatta a túrázó társaságot. Egyre könnyebb lett a hátizsák a széles
vállain.
A Nagy-hársas tetején Lajos és
Barbara az akváriumban tartott halakról értekeztek. Nagyon sok érdekeset
tudtunk meg a színes és harcisa halacskákról. Már csak ezért is érdemes volt
följönni. Volt itt még más valami is… a csapat munka építő ereje! Közösen értük el a kitűzött Célt!
Indulás lefelé!
A fizikai erőnket nem vette el a
lefelé vezető erdei út. Több volt a beszélgetés, nevetgélés, szaladgálás.
Jobban figyeltünk a fákra, leveleikre, terméseikre. A kicsi lányok makkot
gyűjtöttek. Brendon szép köveket keresett, majd hozta nekem megmutatni. A
vegyes telepítésű erdőben fölfedeztük az új élet sarjadását. Az öregek árnyékában,
és védelmében növekednek a kis makkok, sarjad a jövő fája. Idővel, belőlük lesz
a lombos erdő.
( Ekkor született meg a fejemben
az a szép gondolat, hogy mellettünk is SARJAD A JÖVŐ! Határozottan az a
véleményem, hogy a gyerekek szabadidejét nem csökkenteni kell, hanem visszaadni
nekik a szüleiket, nagyszüleiket, akikkel közös programokat tudnak megélni. A
ránk bízott gyerekekkel semmi baj nem volt. Udvariasak, kedvesek, aranyosak.
Ezt nem mondhatom el azokról a cserkészekről, akik a közelünkben táboroztak az
Anna-Liget vén fái alatt…)
A fenyvesben tobozokat gyűjtöttek
a gyerekek. Mindenki arcán ott ragyogott a mosoly, és a fáradtságnak nyoma sem
volt. A finom ebédből valamennyien repetáztunk. A sárgadinnye csak ráadás volt.
Csapó Lajos ígéretet tett, hogy kilenc
oklevelet készít a hősiesen viselkedő túrázóknak. (mert ugye mellettünk sarjad
a jövő!)
Alkotótábori fotók linkje
Az idei alkotótáborunk is remekül sikerült, hála az igen aktív résztvevőknek, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Hogy mennyire, azt Volek György alpolgármester úr, tanár úr önkéntes támogatása is bizonyítja, amelyet a tábor végi kiállításon nyújtott át nekünk. Ez az összeg az Almanach2013 kiadási költségeit segíti majd, köszönet érte! Az alábbi linken a táborban készült fotókat lehet megtekinteni:
https://picasaweb.google.com/ 111966614143392986060/ AMMEAtheneAelototaborSzurdokpu spoki2012Julis2229
Jó nézelődést kívánok!
https://picasaweb.google.com/
Jó nézelődést kívánok!
2012. június 5., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)