2010. március 9., kedd





Március 8: Nemzetközi Nőnap

Az Athéné Alkotókör, és a Művelődési Ház szervezésében nőnapi megemlékezést tartottunk. Az alkotókör és a Műv. Ház aktív és már éltesebb korú lányainak-asszonyainak az alkotókör két tagja - Pászti Szabó Zoltán és Makuch Mihály - egy verscsokorral kedveskedett, melyben modern és klasszikus költők nőkről és szerelmről szóló alkotásai egyaránt szerepeltek.
Ezt egy kis állófogadás követte, ahol falatozgatás közben kellemetes, vidám beszélgetéssel múlattuk az időt, és mi, fiúk, élveztük a szebbnél szebb hölgyek társaságát és figyelmét.
Mivel az este sikeres volt, úgy döntöttünk, hogy ebből hagyományt teremtünk, és a jövőben minden évben hasonló módon köszöntjük majd a nőket.
Végezetül egy versemmel köszöntöm azokat a nőolvasókat, akik e sorokat olvassák, íme:

A Nő

Gyermekként: lány, később: anya,
Majd az örök tündér: nagymama.
Mennyire más - mégis mindegyik ő.
Hogy van ez? Megmondom: ő a NŐ,

Ki mindig hű, szeret és befogad,
Szinte nem kap semmit - nem is kér - csak ad.
Erősít, bátorít, támaszod Ő.
Hogy bírja? Ki tudja? Talán: mert Nő...

Kívül-belül csupa lágyság.
Hogy kemény is? - Ez csak álság,
És azért van, vedd észre: ő
Mily törékeny, hisz' "gyönge" nő!

Mégis sziklaként, szilárdan
Áll e zajos vad világban!
Gyémánt-lelke tüze fénylő,
Lenyűgöző! - Ilyen a NŐ!

Tűz és jég! Hideg és meleg!
Ezt érzed, mikor szereted.
Hűsítő víz, perzselő hő...
S ezt ki nyújtja, az mind a Nő,

Kiben ott a Teremtés mítosza,
Mit nem kezd ki az idő vasfoga.
Lényege világokon átívelő,
Titkamégis örök - hát ez a NŐ!

Pásztó, 2010. márc. 9 Makuch Mihály

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése