Még egyszer: Muzsikál az erdő

Kontra Marika Szvita

Muzsikál az erdő

Ki hallott még ilyet? Még hogy muzsikál az erdő... No, jó susog a lomb,csivitelnek a madarak, patak csobogása hallik a fák árnyékából. De hogy muzsikálna az erdő?!

És mégis! Kilenc napon át tizenhárom helyszínen a Mátrai Művészeti Napokon július 4-12-ig muzsikált az erdő. Gyönyörű természeti helyszíneken várta hallgatóságát több zenekar és együttes az erdei sétákat követően, aholaz erdészek szakszerű vezetése mellett számos aktuális, fontos ésérdekes információt hallhattunk az erdőről. Megérkezve a kijelölt helyszínekre csodás koncertek fültanúi lehetett az ember.

És akkor valóban muzsikált az erdő.. Szél zúgása kísérte a hegedűk hangját, madárhangok fuvoláztak és harkályok kopácsolása adta a zene ritmusát. Volt ahol patakcsobogás, volt,ahol tücsökzene kísérte a hangversenyeket. Furcsa, különleges és felemelő élmény volt. És hogy teljes legyen akép, minden településen kapcsolódott a programsorozathoz egy-egy előadás, teljesítménytúra vagy kiállítás, és persze a nap megkoronázásaként az elmaradhatatlan falusi vendéglátás helyi jellegzetességekkel, vadételekkel.

Ehhez a páratlan rengezvénysorozathoz kapcsolódott a pásztói Athéné Alkotó Kör és a szigethalmi AMME, az Alkotók, Művészek és Művészetpártolók Egyesülete Szürdokpöspökiben egy közös kiállítással. Az Anna-liget Ifjúsági Tábor ebédlőjében megrendezett kiállításon tizenkét alkotó negyvennyolc munkája volt látható. A tematikus kiállítás az ember ésaz erdő növény- és állatvilágát mutatta be.

Az erdő, a fák tisztelete, megbecsülése, megóvása közös érdekünk. Azt mutattuk itt meg, hogy milyen az erdő a művész szemével. A festmények mellett fotók, fafaragások és trófeák tették teljessé a kiállítást, amely hátteréül szolgált a barokkzenei koncertnek és Jókai Anna írónő előadása is ebben a felemelő, méltó környezetben zajlott a zsúfolásig megtelt teremben.

Aztán csend, mély és elgongolkodtató. Az erdő tovább muzsikál a maga módján, csak meg kell hallani.

Igaz történet a művészet erejéről napjainkban

Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Lásd saját szemeddel : http://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_YWhw