Bagó Brendon
Mátraszőlős
Szülőföldem
Van valami abban a pillanatban
Valami ami csak az enyém
Hegyek, lankák, völgyek, rétek
Minden nyelve hozzám beszél.
Nézd a héját eget szeli,
Éles szemét rám szegezi.
Jó, hogy én nem nyuszi vagyok,
Így hát tovább sétálhatok.
Sűrű tölgyes, ezer fenyő,
Rejtek adó, eltüntető,
Szél, ha járja, megtépázza.
Leveleit szétdobálja.
A pillangók színes násza,
Szivárványt fest a határba,
Ezer virág, sok-sok állat,
Szinesíti szép hazánkat.
Csörgő patak hűs vizében,
Ezüst halak, úsznak szépen.
Kedvük adja, táncot járnak,
Tűző napnak, holdsugárnak
Szülőföldem ezer rejtély,
Sokat adtál, és nem kértél.
Büszke vagyok, hogy itt élek,
Örökké és mindig érted.
* * *
Nagy Edina
Penészlek
Haza mindenek előtt!!
Megannyi vér folyt
már,
s megannyi élet
elveszett,
a hazáért,
mert a HAZA mindenek
felett!
De mi mégsem
becsüljük azt,
miért elődjeink
harcba mentek.
S szembe néztek a
halállal,
küzdött értünk egy
egész nemzet!
S mi mégis
meggyalázzuk,
eltöröljük
tetteiket.
Hisz mi nem
érthetjük,
hogy ők értünk
mennyit tettek.
Feladva gyereket,
feleséget,
szó nélkül álltak be
a sorba.
S nem tántorította
meg őket
az ellenség hosszú sora!
Akkor még ők sem
tudták,
hogy ezért a jövőért
fognak kardot.
S életüket
feláldozva
vívnak egy
értelmetlen harcot!
Hisz, ha akkor nem
küzdenek,
a hazájuk elveszett
volna.
De így csak a
becsület volt,
ami elveszett a
harcba.
Mert még ma sem
becsüljük,
a földet melyen
élünk.
S egymást sem
tiszteljük,
pedig
"egymásért" élünk.
De végül is
mindennek van értelme,
mert mi is megvívjuk
csatáinkat,
s hol letörve
vesztesen,
hol büszkeséggel
telve győztesen.
Ma mindenki küzd, de már nem csak a hazáért,
hanem a nők a boldogságért,
a férfiak a családjukért,
s a gyerekek a boldog felnőtté válásért.
Ma a munkanélküliség, szegénység kora,
a legtöbb ember ezzel küzd meg naponta.
Mit tegyen holnap gyermekének az asztalra,
hogy fizesse be a rezsit, ha ennivalóra se futja...
Mert megannyi vér
folyt már,
s megannyi élet
elveszett,
s mert mi is küzdünk
a családért,
mert a szülőföldünk
mindenek felett!
Penészlek a szülőföldem,
ezt a helyet ó, de szeretem!
Kicsiny falu, eldugott helyen,
de a szívemben ő van az első helyen!!
Falusi lány vagyok,
de érzek úgy, mint a "nagyok"!
Van, hogy elvágyok nagy városokba, el innen máshova,
de két hétnél tovább a falumat nem hagyom magára!
Hozzá fűznek a legszebb emlékeim,
Itt élnek a barátaim, és a szeretteim.
Tovább tanulás előtt állok, izgalommal teli,
de bárhova visz az Élet, Penészlek a kezemet el nem engedi!
