Gyermek versíró 2. helyezettek

Bagó Brendon    

Mátraszőlős

Szülőföldem

Van valami abban a pillanatban

Valami ami csak az enyém

Hegyek, lankák, völgyek, rétek

Minden nyelve hozzám beszél.

Nézd a héját eget szeli,

Éles szemét rám szegezi.

Jó, hogy én nem nyuszi vagyok,

Így hát tovább sétálhatok.

Sűrű tölgyes, ezer fenyő,

Rejtek adó, eltüntető,

Szél, ha járja, megtépázza.

Leveleit szétdobálja.

A pillangók színes násza,

Szivárványt fest a határba,

Ezer virág, sok-sok állat,

Szinesíti szép hazánkat.

Csörgő patak hűs vizében,

Ezüst halak, úsznak szépen.

Kedvük adja, táncot járnak,

Tűző napnak, holdsugárnak

Szülőföldem ezer rejtély,

Sokat adtál, és nem kértél.

Büszke vagyok, hogy itt élek,

Örökké és mindig érted.

 *   *   *   

 

Nagy Edina 

Penészlek

Haza mindenek előtt!!

Megannyi vér folyt már,

s megannyi élet elveszett,

a hazáért,

mert a HAZA mindenek felett!

De mi mégsem becsüljük azt, 

miért elődjeink harcba mentek.

S szembe néztek a halállal,

küzdött értünk egy egész nemzet!

S mi mégis meggyalázzuk,

eltöröljük tetteiket.

Hisz mi nem érthetjük,

hogy ők értünk mennyit tettek.

Feladva gyereket, feleséget,

szó nélkül álltak be a sorba.

S nem tántorította meg őket

az ellenség hosszú sora!

Akkor még ők sem tudták,

hogy ezért a jövőért fognak kardot.

S életüket feláldozva

vívnak egy értelmetlen harcot!

Hisz, ha akkor nem küzdenek,

a hazájuk elveszett volna.

De így csak a becsület volt,

ami elveszett a harcba.

Mert még ma sem becsüljük,

a földet melyen élünk.

S egymást sem tiszteljük,

pedig "egymásért" élünk.

De végül is mindennek van értelme,

mert mi is megvívjuk csatáinkat,

s hol letörve vesztesen,

hol büszkeséggel telve  győztesen.

Ma mindenki küzd, de már nem csak a hazáért,
hanem a nők a boldogságért,
a férfiak a családjukért,
s a gyerekek a boldog felnőtté válásért.
                                                                                                                                    

Ma a munkanélküliség, szegénység kora,
a legtöbb ember ezzel küzd meg naponta.
Mit tegyen holnap gyermekének az asztalra,
hogy fizesse be a rezsit, ha ennivalóra se futja...

Mert megannyi vér folyt már,

s megannyi élet elveszett,

s mert mi is küzdünk a családért,

mert a szülőföldünk mindenek felett!

Penészlek a szülőföldem,
ezt a helyet ó, de szeretem!
Kicsiny falu, eldugott helyen,
de a szívemben ő van az első helyen!!

Falusi lány vagyok,
de érzek úgy, mint a "nagyok"!
Van, hogy elvágyok nagy városokba, el innen máshova,
de két hétnél tovább a falumat nem hagyom magára!

Hozzá fűznek a legszebb emlékeim,
Itt élnek a barátaim, és a szeretteim.
Tovább tanulás előtt állok, izgalommal teli,
de bárhova visz az Élet, Penészlek a kezemet el nem engedi!