2009. február 19., csütörtök

Palóc Ica: Álom


Az álommal sokan foglalkoztak

Régmúlt idők álomfejtői is

Írók, tudósok vitái, kinek van igaza?

A megtörtént dolgok figyelmeztetnek?

Tudatalattink által, mely tárol mindent.

Történéseket, számítatlan figurázva

Kedvezőn vagy riasztón visszaadva

Időzavaros álomképben lebegve

Homályban vagy fényben ég s föld között

Holtak feledett arcait élesen látva

Gyermekkori attrocitásoktól fuldokolva,

Hánykolódva, verejtékben úszva, felriadva.

Adj hálát Istenednek, hogy álmodád

Az egészet s megbékélve alszol tovább.


Voltak idők, mikor én is álmodtam

Volt mire emlékeztem, volt mire halványan

Volt hogy álmodtam reggelre mindent feledtem

Utóbbi időben szinte semmit sem álmodtam.

Ebben az évben majd minden éjjel álmodom

S különös dolgokat írok le, melyre van

Magyarázat, igaz történések által.

Ki hiszi, hiszi ki nem, az az ő dolga,

Két álmom írom le múlt év végén álmodtam.

Az egyik TV által mutatott műsor volt.

Egyik verzióm igazol, tudatom raktárolt

Uri Geller nem gyerekeknek való

Testből való kilépés, hipnotizációk

Veszélyes mutatványok, mind – mind sokkolók


Sok halottam van, ősszel gyakrabban járok ki

Szeretteim sírjait ápolom, locsolom

Egy özvegy asszony szinte mindennapos az urához

Fehér színű kutyával, szeme körül fekete folt

Az asszony alacsony, vékony termetű, halk szavú

A kutyus faj eredetű, ideges nagy hangú.

Az asszonyka ráérősen kapirgál

A kutyus idegesen a sír körül szaladgál.

El nem mozdul gazdi mellől ők biz ketten egy pár

Hozzájuk ritkán mennek, hiába van család.

Minden nap szeretetet néki kiskutyája ád

E világ nyugalmat, csak a temetőben ád.

És egy éjjel álmodom: temetőben vagyok

Nagy fekete macska, a kutya felé ódalog.


A kutya fél. Lapul a macska naki ugrik

Szemébe mar körmeivel, a kutya vonyít.

Ám jött egy bernáthegyi, a macskát elkapja

De a macska őt is erősen szuggerálja.

Képváltás: Nagy fehér keresztezett tyúkot látok

A kiskutyának neki megy, csőrét belevágja

A kutyus szemét védi, ám a tyúk szuggerálja

Szegény remeg, hátrál, véres könnyeit hullatja

Nincs ereje üvölt, kúszva hátrál, menekülne.

Ám a tyúk utolsó támadásánál, a kutya

Összeszedvén erejét, nekiugrik a tyúknak

S ő hipnotizál, szemi megnőttek nagyobbra

szőröstől-bőröstül, élve húzza le bőrét

Borzalom, a virágokon is szanaszét vér.


Vergődtem az ágyban, fuldokolva felébredtem

Kértem az én jó Istenem, s a védőszentem

Segítsenek megnyugodni, s az égiek

Átkaroltak. Tovább aludtam nyugodt szívvel.

Esténként próbálom visszafogni magamat

Nehéz ételekkel nem tömjem gyomromat.

Mert ha előfordul még a boszorkány is rám ül

Nem tudok mozdulni, nyögök, minden nehéz belül

Segítség! A mellemre ültek, rúg-kapálózom

Levegőt se kapok, a boszi meg ezért lovagol

Ó egek ura! A boszorkányt felismerem

Felébredek. Megállj! Csak találkozzam veled

Másnap koplalok, tuti. Nem kell annyit zabálnom.

Nyugodt lesz álmom és égiekről álmodhatom.


Pásztó, 2009.02.10. Palóc Ica

1 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés