2012. május 15., kedd

Felnőtt versíró Különdíjas



Dobosi Valéria  
Szombathely


Öljetek meg

öljetek meg,
ha már szavaim lakatra zárva
nem jutnak ki a fényre s börtönük
megveszekedett, gyötrő  magánya
és merev rácsa az arcomba üt!

öljetek meg,
ha léptem mázsás súlyok béklyózzák
és kiterítve, mint  élő halott
égő szemekkel nézem: hogyan jár
őrült ütemet, aki altatott!

öljetek meg,
ha béna kezem toll nélkül tesped,
papírom nem libbenti lehelet,
s a pillantás faltól falig enged
szűkre szabott, szobányi végtelent!

öljetek meg,
ha a negyvenöt percnyi csodából
nem maradtak csak megfirkált lapok,
ha a tiszta tekintet is vádol,
s nekem szavam sincs, amit adhatok!

öljetek meg,
ha kiül arcomra: erőm, hitem
elhagyott, a lemondás pofozza
percenként hetvenszer fáradt szívem,
s már az Istennek sincs velem gondja!

öljetek meg,
mert fáradtan, de félelem nélkül,
hangtalan ordítja bennem az iszony:
mivé gyűr ,őröl, marcangol végül
a tér, az idő innen a síron!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése