Az álommal sokan foglalkoztak
Régmúlt idők álomfejtői is
Írók, tudósok vitái, kinek van igaza?
A megtörtént dolgok figyelmeztetnek?
Tudatalattink által, mely tárol mindent.
Történéseket, számítatlan figurázva
Kedvezőn vagy riasztón visszaadva
Időzavaros álomképben lebegve
Homályban vagy fényben ég s föld között
Holtak feledett arcait élesen látva
Gyermekkori attrocitásoktól fuldokolva,
Hánykolódva, verejtékben úszva, felriadva.
Adj hálát Istenednek, hogy álmodád
Az egészet s megbékélve alszol tovább.
Voltak idők, mikor én is álmodtam
Volt mire emlékeztem, volt mire halványan
Volt hogy álmodtam reggelre mindent feledtem
Utóbbi időben szinte semmit sem álmodtam.
Ebben az évben majd minden éjjel álmodom
S különös dolgokat írok le, melyre van
Magyarázat, igaz történések által.
Ki hiszi, hiszi ki nem, az az ő dolga,
Két álmom írom le múlt év végén álmodtam.
Az egyik TV által mutatott műsor volt.
Egyik verzióm igazol, tudatom raktárolt
Uri Geller nem gyerekeknek való
Testből való kilépés, hipnotizációk
Veszélyes mutatványok, mind – mind sokkolók
Sok halottam van, ősszel gyakrabban járok ki
Szeretteim sírjait ápolom, locsolom
Egy özvegy asszony szinte mindennapos az urához
Fehér színű kutyával, szeme körül fekete folt
Az asszony alacsony, vékony termetű, halk szavú
A kutyus faj eredetű, ideges nagy hangú.
Az asszonyka ráérősen kapirgál
A kutyus idegesen a sír körül szaladgál.
El nem mozdul gazdi mellől ők biz ketten egy pár
Hozzájuk ritkán mennek, hiába van család.
Minden nap szeretetet néki kiskutyája ád
E világ nyugalmat, csak a temetőben ád.
És egy éjjel álmodom: temetőben vagyok
Nagy fekete macska, a kutya felé ódalog.
A kutya fél. Lapul a macska naki ugrik
Szemébe mar körmeivel, a kutya vonyít.
Ám jött egy bernáthegyi, a macskát elkapja
De a macska őt is erősen szuggerálja.
Képváltás: Nagy fehér keresztezett tyúkot látok
A kiskutyának neki megy, csőrét belevágja
A kutyus szemét védi, ám a tyúk szuggerálja
Szegény remeg, hátrál, véres könnyeit hullatja
Nincs ereje üvölt, kúszva hátrál, menekülne.
Ám a tyúk utolsó támadásánál, a kutya
Összeszedvén erejét, nekiugrik a tyúknak
S ő hipnotizál, szemi megnőttek nagyobbra
szőröstől-bőröstül, élve húzza le bőrét
Borzalom, a virágokon is szanaszét vér.
Vergődtem az ágyban, fuldokolva felébredtem
Kértem az én jó Istenem, s a védőszentem
Segítsenek megnyugodni, s az égiek
Átkaroltak. Tovább aludtam nyugodt szívvel.
Esténként próbálom visszafogni magamat
Nehéz ételekkel nem tömjem gyomromat.
Mert ha előfordul még a boszorkány is rám ül
Nem tudok mozdulni, nyögök, minden nehéz belül
Segítség! A mellemre ültek, rúg-kapálózom
Levegőt se kapok, a boszi meg ezért lovagol
Ó egek ura! A boszorkányt felismerem
Felébredek. Megállj! Csak találkozzam veled
Másnap koplalok, tuti. Nem kell annyit zabálnom.
Nyugodt lesz álmom és égiekről álmodhatom.
Pásztó, 2009.02.10. Palóc Ica
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés