.jpg)
Sok-sok ezer évvel ezelőtt Nagyboldogasszonyunk leszállt madár képében, fekete hollóként, s ott pihent meg, ahol a forrás fakadt akkor. Sok varjú kísérte tisztes távolból, és egy közeli dombon pihent meg. Ezért lett a neve Holló domb.
Régebben ápolták, tisztították a forrás környékét, de idővel ez is abbamaradt.
Kovács Magyar András hallott a történetről egy helyi lakostól, aki a táltosiskola tagja lett. A táltos felkutatott minden hiteles, Nagyboldogasszonyunkhoz fűződő történetet, ami igazolja a forrás erejéről szóló mesék eredeti hitelességét. A táltosiskola tanulóit mozgósította, s bizony százan is voltunk naponta, amikor dolgoztunk reggeltől estig. Természetesen előtte a markológép már elvégezte a munkálatokat a kút körül. Istenem, látni kellett volna, hogyan dolgoztak a táltos tanulók, hitük szerint.
A mérnök, az orvos, a tanár, a vasutas, a gépész, a varrónő, nyugdíjas, művészek, ügyvédek, mindenki. Panasz nélkül úgy dolgoztak, hogy öröm volt nézni. Jó magam is kivettem a részem belőle.
Megnéztük a remetebarlangot is, ahol annak idején élt egy szurdokpüspöki remete. Nekem nagy élmény volt, mivel gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a szellemvilággal. 17 éve tanulok, a táltosiskolában 4 éve, amely lehetővé teszi, hogy a szellemvilággal kapcsolatba léphessek. Három szellemet láttam a remetelakban. A remetét, aki fiatal, bajuszos, bozontos hajú férfi. Egy másikat, aki egy nagyon szép, idősebb hölgy szelleme, az édesanyjáé, s a harmadik egy tiszteletre méltó szakállas úré, az édesapjáé.
Csodálkoztam a különös családon, hogyan került ide a szellemük. Most itt, Balassagyarmaton, írás közben kaptam meg a választ a szellemvilágból: a fiatalember nagyvilági életet élt, megunta azt, és ott hagyta azt az életet. Távol mindenkitől, de mégis közel szüleihez, egyedül élte le hátralévő életét. A szülők beletörődtek sorsukba, de haláluk után lelkük nem távozott el, fiukkal együtt a remetelakban maradtak. Szomorú szívvel hagytam ott őket, viszont ért egy csoda, mert a barlang belsejében van egy vájat, melyben Jézus Urunk szellemét fedeztem fel. Más szelleme is ott van még, akit érdekel, győződjön meg róla.
Kívülről a hatalmas kőtömb is egy védő szellemet ábrázol. Talán figyelmeztetés a jelen kornak, hogy higgyenek a csodákban, szellemekben, s talán ők vigyáznak a falura és az erdőre.
A falu lakosságának véleménye megoszlik a kegyhely kialakításával kapcsolatban. A többség örül a terület rendbetételének, mások irigykednek, hogy sokba, több millióba kerülhetett. Így igaz. Vannak még egyszerű, jó érzésű emberek, aki nem sajnálják kis pénzüket ilyesmire adni. Ilyesmi által lesz gazdagabb a lelkük, mert sokkal gazdagabb, kinek lelke hitben él, egészségesen, mint a sötét oldal, ki gáncsoskodnak, mereven, sötétben élnek. És Isten áldása mindazokon, aki szentjeink kegyhelyeit ápolják.
Mióta a táltosiskolában tanulok, oly nagy változáson mentem át, s gyógyultam ki bajaimból testileg, lelkileg, hogy néha alig ismerek magamra. Az ismerőseim is csodálkoznak olyan dolgokon, amit nem tudnak megmagyarázni. 17 év nagy idő. A tanulás, a kitartás, a gyógyítás terén elérte a célját. Istenigazában a végcélom megtaláltam, és áldom táltos tanítóm nevét, hogy átadja tudását, míg a többi tanokon ködösítettek.
A csodákról pedig írni fogok, míg élek.
Szurdokpüspökiben is meglepődtem, mikor a táltospihenő alkalmából beszélt a hely történetéről, valaki határozottan a vállamra tette a kezét, amitől jó érzés fogott el. Megfordultam, és megkérdeztem: te voltál? Te? Te? Furcsán néztek rám. A választ azonnal megkaptam: Mivel Szűzanya megpihent itt, vagy Ő volt, vagy Nagyboldogasszonyunk. A hitetleneknek üzenem, saját joguk, de hit nélkül, szentjeink nélkül hiányos az ember élete. Kihez fordul az ember, ha bajba kerül? Sok ember arcán láttam a békétlenséget, a „csak a pénzért élek” hajszát, a gyűlölet, a harag, a méreg, a családon belül, a rokonság mellőzése a vér kötelékén belül az mind ül az ember arcán és szemében. Ezek miatt betegszenek meg az emberek, a lelket nem lehet becsapni. Egymásra mutogatnak, de ellene nem tesznek semmit. Panaszra panasz jön, de saját maga nem néz tükörbe. Pedig tükörbe kellene nézni naponta háromszor. Akinek a sok is kevés, abból adódik a sokból a sokk.
Visszatérve a csodákhoz.
Balassagyarmaton voltam írótáborban. Egyedül írtam, az alkotó szobában egy másik írótársam, egy keramikus alkotott. Alig láttam írni, mert halványan világították be a neon csövek a szobát. Egyszer csak kattant valami, s olyan világos lett a helyiségben, nem hittem a szememnek. Átmentem Bottyán Katikához, ott homályosabb volt a helyiség. Kérdeztem, nem érzékelt-e valamit. Határozott nem volt a válasz.
Visszamentem folytatni az írást. Én minden írás előtt meghívom a szellemvilágot és a földi szellemiségek közül is párat, ezek segítenek. Késő volt, az ügyeletes már zárni készült.
Visszatérve Szurdokpüspökihez: Augusztus 15-én lesz felavatva a táltos, Kovács Magyar András által. Előre láttam a rengeteg embert, mely körülveszi a csodatévő kegyhelyet.
Még egyszer kérem a Jóistent, áldassék mindazok neve, kik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Hollódomb megmenekült az enyészettől, így a legenda él tovább.
Csak két hölgy dolgozott Szurdokpüspökiről köztünk, hol őseink csontjai porladnak. Később jó érzésű emberek már kijárnak locsolni a virágokat.
Befejezésül a cím értelmezése:
Első nap marhagulyás leves volt és rengeteg sütemény. Másnap halászlé és …........ (marhapörkölt tarhonyával).
Sorba álltunk a katlanhoz. Amikor rám került a sor, először soknak találtam a tarhonyát, mivel széjjel terítették a tányérban. A húskupacot pedig kevésnek. Kerestem a földön magamnak egy jó helyet, és amikor evéshez fogtam, széjjelterítettem a húst a tarhonyán, akkor láttam, hogy milyen sok. Nekem odahaza legalább négyszerre elég lenne, nyugdíjamból ennyire telik. Viszont a tarhonya a hús között kevés lett.
Optikai csalódás.
A kevés sok, a sok kevés lett. Másnak is ez volt a véleménye.
Istenigazából jól laktam, fújtattam, fölálltam, visszavittem a tányért. Talán még a szívem is megfájdult, mert belenéztem a katlanba, ami teljesen üres volt. Nagy karéj kenyérrel törölte az ebédosztó, mert neki nem jutott semmi. Még egy ebédosztó ment oda, neki még annyi sem jutott. Megszólaltam: Drágáim! Nektek semmi sem maradt? Nevetve mondták: elég ez nekünk, éreztük az illatát. Úgy éreztem mintha napköziseknek osztanám az ebédet.
Hal is volt azoknak akik nem szerették a marhapörköltet. De a hal az hal, a marha pedig marha.
Mondtam is nekik, ha minden adagnak háromnegyed részét adják, jutott is volna, maradt is volna. Nem kellett volna a katlant kinyalni nekik.
Legközelebb biztos jobban beosztják, amiben bízok, mert tudom, érzem van még ehhez hasonló csodálatos hely valahol, ahol találkozunk és a katlan aljában marad hús is, amivel jól lakhatnak.
A legenda velünk él tovább!
Az ország szélén, a várostól távol Alkotótáborban vagyok
Nincsenek szűkült szemű pillantások
Különös érzés uralkodik bennem, ismerősnek tűnik
Felkavaró, nyugtalanító érzést vált ki
Sírva fakadok, Istenem! Áldanom kéne e helyet
Ahol én, lelkem szerint én lehetek
Jó hogy beszélhetek a szellemvilágról
Csodatételeknek nagyságáról.
Köszönöm Szent Atyám, hogy megérezhettem a Földön
Azt a csodát, mi akkor ért az erdőn.
Hol béke és csend honol, s a fák az égig nőttek
Hová nem ér el a civilizáció
Hol még szűz a terület, s tiszteletet érdemel.
Áldás rájuk, kik ápolják e helyet,
Balassagyarmaton, mit még nem ismer az ország.
Az itt lakók és nyaralók ha jönnek
Láthatnak valamit eleinket éltető hitből, szeretetből
Összetartozásunkat s lelkünket
Hol a szeplőtelen Szűz Anya megáldotta a helyet
Megjelent egy egyszerű embernek
Álmában megmutatván hová építsen kegyhelyet
Mihez hozzáfogott kis segítséggel.
Nézem a roggyant, régi kis kápolnát
A múltat, nem értem a jelen miért hagyja veszni
Kitárom két kezem, nézve a kék eget, fohászkodom
Szellemtársaim, szentjeink segítsetek
Szűz Anya szellemét megidézem
Csodálatos érzés terjed szét testemen
Mentsük meg a pusztulástól e szent helyet.
Látom Szűz Anyát, folynak könnyeim
Mily csodaszép, ha festeni tudnék megörökíteném.
Szóban nem lehet elmondani csak érezni lehet
Kezeim között érzik az emberek.
Kezeim között vibráló melegség
Kinyitottam szemem, felnéztem csodakék az ég
Égi segítséggel én mindent megteszek
Hogy minél többen ismerjék e helyet
Mely feltöltött, megérintette lelkemet
Istenem köszönöm a csodás élményeket!
Az álommal sokan foglalkoztak
Régmúlt idők álomfejtői is
Írók, tudósok vitái, kinek van igaza?
A megtörtént dolgok figyelmeztetnek?
Tudatalattink által, mely tárol mindent.
Történéseket, számítatlan figurázva
Kedvezőn vagy riasztón visszaadva
Időzavaros álomképben lebegve
Homályban vagy fényben ég s föld között
Holtak feledett arcait élesen látva
Gyermekkori attrocitásoktól fuldokolva,
Hánykolódva, verejtékben úszva, felriadva.
Adj hálát Istenednek, hogy álmodád
Az egészet s megbékélve alszol tovább.
Voltak idők, mikor én is álmodtam
Volt mire emlékeztem, volt mire halványan
Volt hogy álmodtam reggelre mindent feledtem
Utóbbi időben szinte semmit sem álmodtam.
Ebben az évben majd minden éjjel álmodom
S különös dolgokat írok le, melyre van
Magyarázat, igaz történések által.
Ki hiszi, hiszi ki nem, az az ő dolga,
Két álmom írom le múlt év végén álmodtam.
Az egyik TV által mutatott műsor volt.
Egyik verzióm igazol, tudatom raktárolt
Uri Geller nem gyerekeknek való
Testből való kilépés, hipnotizációk
Veszélyes mutatványok, mind – mind sokkolók
Sok halottam van, ősszel gyakrabban járok ki
Szeretteim sírjait ápolom, locsolom
Egy özvegy asszony szinte mindennapos az urához
Fehér színű kutyával, szeme körül fekete folt
Az asszony alacsony, vékony termetű, halk szavú
A kutyus faj eredetű, ideges nagy hangú.
Az asszonyka ráérősen kapirgál
A kutyus idegesen a sír körül szaladgál.
El nem mozdul gazdi mellől ők biz ketten egy pár
Hozzájuk ritkán mennek, hiába van család.
Minden nap szeretetet néki kiskutyája ád
E világ nyugalmat, csak a temetőben ád.
És egy éjjel álmodom: temetőben vagyok
Nagy fekete macska, a kutya felé ódalog.
A kutya fél. Lapul a macska naki ugrik
Szemébe mar körmeivel, a kutya vonyít.
Ám jött egy bernáthegyi, a macskát elkapja
De a macska őt is erősen szuggerálja.
Képváltás: Nagy fehér keresztezett tyúkot látok
A kiskutyának neki megy, csőrét belevágja
A kutyus szemét védi, ám a tyúk szuggerálja
Szegény remeg, hátrál, véres könnyeit hullatja
Nincs ereje üvölt, kúszva hátrál, menekülne.
Ám a tyúk utolsó támadásánál, a kutya
Összeszedvén erejét, nekiugrik a tyúknak
S ő hipnotizál, szemi megnőttek nagyobbra
szőröstől-bőröstül, élve húzza le bőrét
Borzalom, a virágokon is szanaszét vér.
Vergődtem az ágyban, fuldokolva felébredtem
Kértem az én jó Istenem, s a védőszentem
Segítsenek megnyugodni, s az égiek
Átkaroltak. Tovább aludtam nyugodt szívvel.
Esténként próbálom visszafogni magamat
Nehéz ételekkel nem tömjem gyomromat.
Mert ha előfordul még a boszorkány is rám ül
Nem tudok mozdulni, nyögök, minden nehéz belül
Segítség! A mellemre ültek, rúg-kapálózom
Levegőt se kapok, a boszi meg ezért lovagol
Ó egek ura! A boszorkányt felismerem
Felébredek. Megállj! Csak találkozzam veled
Másnap koplalok, tuti. Nem kell annyit zabálnom.
Nyugodt lesz álmom és égiekről álmodhatom.
Pásztó, 2009.02.10. Palóc Ica
Történetem, több mint álom. Elmúlt már 10 éve is annak, hogy üzenetet kaptam. Hogy megértse az Olvasó egy kis kitérő.
Mindig zavart az a szóhasználat, hogy „Madonna”, a Szűz Anyával kapcsolatban. Mi gyermekkorban soha nem használtuk ezt a szót. A Szűz Anya, az Szűz Anya vagy Szűz Mária. Az álom különös volt abban az időben, mert már több tanfolyamot is elvégeztem az ezotéria terén. Ma már nem használom ezt a szót.
Tanultam itt is ott is, de tiszta képet nem láttam sehol, mivel az oktatók is homályban voltak. Az oktatók és a gyógyítók Mesternek tartották és tarják magukat, de milyen jogon?! Mert ezen a téren csak egy Mester volt, van és lesz , Jézus Urunk. Mint ahogyan csak Atya is egy van. Isten Atyánk. A többi mind oktató vagy tanító vagy pap.
Senki nem taníthat aki nem tanult vagy nem kapott tudást. Voltak a tanfolyamokon olyan tanulók is akik többet tudtak az oktatóknál, én hozzájuk társultam legtöbbször és sokat tanultam tőlük. Mindig is elfogadtam a tőlem tanultabbak tanácsait. Nagy okosok sokan vannak. Az egy dolog.
15 év után megtaláltam a helyem a Táltos – Kovács Magyar András – iskolájában, ahol 5 éve folyamatosan tanulok. Most már tisztán látok, lassan kezd kibontakozni mi végre születtünk a világra, miért halunk meg. Tudom mi az élet értelme, hogyan s miért keletkezett a Világ.
Miért a hatalmi harcok?
Az elvont fogalmak a tudomány, a misztikum, az élet rejtelmei kezdenek kikristályosodni. Kis hazánkban már annyi engedély van kiadva gyorstalpalókon részt vett tanulóknak, hogy lassan több lesz az oktató mint a tanuló. Vannak kik próbálkoznak mágiákkal is, csakhogy az elemekkel és a szellemekkel nem szabad. Sokan támadják a Táltost, de ő átadja tudását tanítványainak és segíti figyelemmel kíséri őket útjukon.
Mindig homály fedte előttem a vallást. Ma már különbséget tudok tenni vallás és Isten – tudat között. Ha jó volt 2000 évig, minek változtatni. De ez sem igaz. 1500 éve vallásosak az emberek, az inkvizíció, a keresztes háború máglyára dobta, megkínozta a Fény hordozóit, tanítóit, köztük a Táltosokat mind a mai napig.
A szellemvilággal kapcsolatba kerültem és mindig segítenek.
A 10 évvel ezelőtti látomásos álom-üzenet. Ez az álom gyakran visszatért, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Nem bíztam eléggé magamban . Hisz szegény család 7. gyermekeként jöttem e világra, s miért éppen nekem jelent meg Szűz Anya, s miért engem kért meg. Mivel tisztában vagyok az üzenet értelmével , teljesíteni akarom Szűz Anya kérését.
Azon az estén lefekvés után furcsa érzések keringtek bennem, könnyűnek éreztem magam testemben lelkemben. Mélyen aludtam s egyszer csak megjelent Szűz Anya., teljes élet nagyságban. Mosolygott rám. Csak bámultam a jelenséget. Nagyon fiatal volt, nagyon szép és tiszta fehérben.
Megszólalt, szép tiszta nyugodt hangon. Magyarul. Miközben irok, behunyom szemem, s újra látom a jelenést. Csorog szememből a könnyem végig az arcomon. Megint csodálatos érzés kerít hatalmába. Kétszer is megkértem, - egyszer a gyertya fényében , egyszer behunyt szemmel láttam - , hogy sugallja újra üzenetét.
„Írj a Pápának levelet, adják vissza a könnyező Madonnát a magyar népnek. Isten anya a magyaroké. Egyedül a Pápának van hatalma visszaadni. Magyarországon sokkal több ember meggyógyulna az eredeti Madonna által, mint Bécsben. „
Ekkor eltűnt a Szűz Anya. Békésen aludtam tovább azon a 10 évvel ezelőtti éjjelen mint ahogy most az írás után.
Reggel mikor kipihenten felébredtem mindenre választ kaptam. Erre lehet mondani, hogy minden megvilágosodott előttem. Igen a Madonna, nem a Szűz Anya. A könnyező Madonna, Isten Anyánk aki szintén a világ legszebb leggyönyörűbb nője volt földi életében.
Minden embernek ajánlom vegye meg a Szellemcsaládjaink életéről szóló könyvet, melyben le van írva életük, történeteik. Címe: „A képzeletet csak a valóság múlja felül”. Büszkének kellene lennie a magyar népnek, hogy oly sok csodatévő gyógyító Szentünk volt s van. Szellemiségük örökké él, amíg magyar ember él a földön. Ma is gyógyítanak, még mindig vannak csodák, melyről magam is meggyőződtem.Vissza térve Szűz Anyára. 2008.karácsony táján egy este imádkozás közben megjelent egy fényalak és sugallta hogy a Szűz Anya kérését tudassam az emberekkel. Most írás közben odamentem a jelenség helyére kinyújtottam kezem. Csodálatos érzés amit éreztem a tenyeremben a testemben. Ritkán éreztem ilyet, csak zarándok utakon, Szentjeink szent helyén.
Mert ahol Szűz Anya megjelent, ott örök időre megmarad az ereje. Most megértettem miért nincsenek már nálam rossz szellemek.
Köszönöm neked Szűz Anyácska hogy itt vagy velem, s addig nem halok meg, míg nem teljesül a kérésed.
Pásztó, 2009. február 12. Palóc Ica
