G. Szabó Róza versei az irodalmi műhelyben

G. Szabó Róza

2009. augusztus 13-án G.Szabó Róza olvasta verseit fel. 2002 óta ír verseket, melyek elmondása szerint semmilyen szabálynak nem felelnek meg. A versírása nagy örömet okoz, nyugdíjas éveit boldoggá teszi. Első kötetét saját kiadásban jelentette meg.
Nyitott szemmel jár, versei felölelik az élet minden területét. Állandó belső késztetésből ír.
Nem utánoz senkit, de Nagy László a kedvenc költője.

Athéné Alkotó Kör

Az Athéné Kör

Nem azért

Született, hogy

Kiharcolja Neked

Az előnyöket!

Erre képtelen,

De nem is kell!

Elégedj meg azzal,

Teret ad.

Teret, hogy

Meghallgassanak.

Sokszor ez

A legnagyobb.

Buzdít,

S értékeli

A Benned élő

Napot.

Körbe ülnek,

Melegednek,

A Te fejedben

Sütkéreznek.

Itt, együtt érző

Emberek

Biztatnak

Téged.

Talán kevés ez?

Lehet.

De továbbjutni

Mindig

Elenged!

G.Szabó Róza 2008.július 20..

Muzsikál az erdő - Szurdokpüspöki - közös kiállítás az AMME egyesülettel

Szabó Zoltán fotói a rendezvényről erre a linkre kattintva tekinthetők meg.

A fotókon túl érdemes újra elolvasni Kontra Marika megnyitó beszédét is:

„Muzsikál az erdő…”

Mátrai Művészeti Napok

2009. július 10.

Szurdokpüspöki

Muzsikál az erdő

Pászti Szabó Zoltánnak erre az alkalomra írt versével köszöntök mindenkit a „Muzsikál az erdő…” Mátrai Művészeti Napok szurdokpüspöki állomásán.

Muzsika és erdő. Külön-külön is csodálatos, ezerféle és titokzatos világ mindkettő. De egyik sem létezhet a másik nélkül, még ha ez elsőre furcsán is hangzik. Mindjárt megmutatom.

El tudják képzelni az erdőt madárdal vagy patakcsobogás nélkül? Ugye nem!

A szellő susogása a lombokon, a száraz ágak reccsenése óvatlan léptek nyomán, az avarban matató állatok neszezése és hangjai a természetes hatalmas szimfóniájának egy-egy akkordja. Nem létezhet erdő muzsika nélkül, de muzsika sem az erdő fái nélkül. Gondoljuk csak el, hány hangszer létrejöttéért adták életüket a fák.

„Oh, természet, oh, dicső természet…”

– kiált fel Petőfi, majd így szól:

„ …míly nagy vagy te…”

S valóban, a természet megfoghatatlan, csodálatos és utánozhatatlan, a festő ecsetjére való. És a festők megpróbálják a lehetetlent, megpróbálják megragadni a pillanatot és megörökíteni a természet múlhatatlan szépségeit.

Ebben a teremben most Önök két egyesület alkotóinak közös kiállítását láthatják. Az Alkotók, Művészek és Művészetpártolók Egyesületének a tagjai Szigethalomról, az Athéné Alkotó Kör festőművészei pedig Pásztóról küldték el képeiket. Ki így, ki úgy látja az erdőt, a vadat, a hegyeket, a Mátrát. Egy dolog azonban közös mindegyik képben, mindegyik alkotóban: a természet tisztelete és szeretete. Figyeljék csak meg, hogyan., milyen aprólékos munkával dolgozza ki képeit néhány alkotó, hogy semmit el ne mulasszon az erdő csodájából. Vagy hogyan lényegül át más képeken a megtapasztalt élmény, és hogyan válik festménnyé az alkotás folyamatában egy-egy megismételhetetlen pillanat. Hogyan kel életre a fa a faragásokon.

Kell, hogy ismerjük az erdőt! Kell, hogy óvjuk az erdőt! Kell, hogy tiszteljük az erdőt! Mert mióta ember él a Földön, az erdő segít bennünket, az erdő szolgál bennünket. Szolgáljuk hát mi is őt, ismerjük meg, szeressük és tiszteljük. Mint ahogyan tisztelik a természetjárók, az erdészek és sokan közülünk is.

És ahogyan tisztelik az erdőt az itt látható faragások és festmények alkotói is, az AMME és az AAK művészei. Álljon itt a nevük sorban, mint erdőn a fák állnak.

Zsiga Lajos, Csapó Lajos,

Bottyán Katalin, Toldi Ani

Simon Imre, Kürti Zoltán

Stadler Árpád, Élő Örs

Antal Attila, Horváth Sándor

Nógrády Andor, Dudás József

Oláh Ferenc, Pataki Katalin

Befejezésül engedjék meg, hogy egy Kodály Zoltán által a mi vidékünkön gyűjtött gyönyörű népdal részletével zárjam gondolataimat: (ének)

„Adjon Isten jó éjszakát,

küldje hozzám szent angyalát,

Bátorítsa szívünk álmát,

Adjon Isten jó éjszakát.”

Kedves Vendégeink!

Az AMME és az Athéné Alkotó Kör közös kiállítását ezennel megnyitom.

Kontra Marika Szvita

Szurdokpüspöki, 2009. július 10.

Köszönjük a remek szervezést és rendezést Kontra Marikának és Csapó Lajosnak, valamint a fotókat Szabó Zoltánnak. És persze mindenkinek, aki ott volt, a színvonalas alkotásokat, a jelenlétet.

2009. július 10. Szurdokpüspöki – Anna-liget

16.30 Képzőművészeti kiállítás: Athéné Alkotókör, Pásztó

AMME Egyesület, Szigethalom

Köszöntő: Kovács József polgármester

Séta az Anna-ligetben Czeglédi László erdésszel (őshonos fafajok a ligetben)

18.00 Koncert:

Fellép: Pátzay János Rézfúvós Kamaraegyüttes (felkészítő tanár: Jakkel Mihály Zsolt)
Primavera Fúvósötös (művészeti vezető: Vízkeleti Andrea)

Falusi vendéglátás

20.00 Jókai Anna írói estje

.

Palóc Ica: Álom

• 
  

Az álommal sokan foglalkoztak

Régmúlt idők álomfejtői is

Írók, tudósok vitái, kinek van igaza?

A megtörtént dolgok figyelmeztetnek?

Tudatalattink által, mely tárol mindent.

Történéseket, számítatlan figurázva

Kedvezőn vagy riasztón visszaadva

Időzavaros álomképben lebegve

Homályban vagy fényben ég s föld között

Holtak feledett arcait élesen látva

Gyermekkori attrocitásoktól fuldokolva,

Hánykolódva, verejtékben úszva, felriadva.

Adj hálát Istenednek, hogy álmodád

Az egészet s megbékélve alszol tovább.

Voltak idők, mikor én is álmodtam

Volt mire emlékeztem, volt mire halványan

Volt hogy álmodtam reggelre mindent feledtem

Utóbbi időben szinte semmit sem álmodtam.

Ebben az évben majd minden éjjel álmodom

S különös dolgokat írok le, melyre van

Magyarázat, igaz történések által.

Ki hiszi, hiszi ki nem, az az ő dolga,

Két álmom írom le múlt év végén álmodtam.

Az egyik TV által mutatott műsor volt.

Egyik verzióm igazol, tudatom raktárolt

Uri Geller nem gyerekeknek való

Testből való kilépés, hipnotizációk

Veszélyes mutatványok, mind – mind sokkolók

Sok halottam van, ősszel gyakrabban járok ki

Szeretteim sírjait ápolom, locsolom

Egy özvegy asszony szinte mindennapos az urához

Fehér színű kutyával, szeme körül fekete folt

Az asszony alacsony, vékony termetű, halk szavú

A kutyus faj eredetű, ideges nagy hangú.

Az asszonyka ráérősen kapirgál

A kutyus idegesen a sír körül szaladgál.

El nem mozdul gazdi mellől ők biz ketten egy pár

Hozzájuk ritkán mennek, hiába van család.

Minden nap szeretetet néki kiskutyája ád

E világ nyugalmat, csak a temetőben ád.

És egy éjjel álmodom: temetőben vagyok

Nagy fekete macska, a kutya felé ódalog.

A kutya fél. Lapul a macska naki ugrik

Szemébe mar körmeivel, a kutya vonyít.

Ám jött egy bernáthegyi, a macskát elkapja

De a macska őt is erősen szuggerálja.

Képváltás: Nagy fehér keresztezett tyúkot látok

A kiskutyának neki megy, csőrét belevágja

A kutyus szemét védi, ám a tyúk szuggerálja

Szegény remeg, hátrál, véres könnyeit hullatja

Nincs ereje üvölt, kúszva hátrál, menekülne.

Ám a tyúk utolsó támadásánál, a kutya

Összeszedvén erejét, nekiugrik a tyúknak

S ő hipnotizál, szemi megnőttek nagyobbra

szőröstől-bőröstül, élve húzza le bőrét

Borzalom, a virágokon is szanaszét vér.

Vergődtem az ágyban, fuldokolva felébredtem

Kértem az én jó Istenem, s a védőszentem

Segítsenek megnyugodni, s az égiek

Átkaroltak. Tovább aludtam nyugodt szívvel.

Esténként próbálom visszafogni magamat

Nehéz ételekkel nem tömjem gyomromat.

Mert ha előfordul még a boszorkány is rám ül

Nem tudok mozdulni, nyögök, minden nehéz belül

Segítség! A mellemre ültek, rúg-kapálózom

Levegőt se kapok, a boszi meg ezért lovagol

Ó egek ura! A boszorkányt felismerem

Felébredek. Megállj! Csak találkozzam veled

Másnap koplalok, tuti. Nem kell annyit zabálnom.

Nyugodt lesz álmom és égiekről álmodhatom.

Pásztó, 2009.02.10. Palóc Ica