2009. március 1., vasárnap

Palóc Ica: Jusson is, maradjon is

Szurdokpüspöki, Varjú domb, a határ szélén, az erdő elején van egy forrás. Sok-sok éve odajárnak az emberek, s hordják a forrás hűs vizét. Senki nem tudott gyógyító erejéről, legendáról, csodáról, mely szinte egyedülálló a világon, de a magyarok isten nem engedte, hogy szentjeink nevei, csodatételei feledésbe merüljenek. Most jött el az ideje, hogy a Földre leszületett lelkek közül valaki tudassa a világgal a Holló domb eredeti titkát.

Sok-sok ezer évvel ezelőtt Nagyboldogasszonyunk leszállt madár képében, fekete hollóként, s ott pihent meg, ahol a forrás fakadt akkor. Sok varjú kísérte tisztes távolból, és egy közeli dombon pihent meg. Ezért lett a neve Holló domb.

Régebben ápolták, tisztították a forrás környékét, de idővel ez is abbamaradt.

Kovács Magyar András hallott a történetről egy helyi lakostól, aki a táltosiskola tagja lett. A táltos felkutatott minden hiteles, Nagyboldogasszonyunkhoz fűződő történetet, ami igazolja a forrás erejéről szóló mesék eredeti hitelességét. A táltosiskola tanulóit mozgósította, s bizony százan is voltunk naponta, amikor dolgoztunk reggeltől estig. Természetesen előtte a markológép már elvégezte a munkálatokat a kút körül. Istenem, látni kellett volna, hogyan dolgoztak a táltos tanulók, hitük szerint.

A mérnök, az orvos, a tanár, a vasutas, a gépész, a varrónő, nyugdíjas, művészek, ügyvédek, mindenki. Panasz nélkül úgy dolgoztak, hogy öröm volt nézni. Jó magam is kivettem a részem belőle.

Megnéztük a remetebarlangot is, ahol annak idején élt egy szurdokpüspöki remete. Nekem nagy élmény volt, mivel gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a szellemvilággal. 17 éve tanulok, a táltosiskolában 4 éve, amely lehetővé teszi, hogy a szellemvilággal kapcsolatba léphessek. Három szellemet láttam a remetelakban. A remetét, aki fiatal, bajuszos, bozontos hajú férfi. Egy másikat, aki egy nagyon szép, idősebb hölgy szelleme, az édesanyjáé, s a harmadik egy tiszteletre méltó szakállas úré, az édesapjáé.

Csodálkoztam a különös családon, hogyan került ide a szellemük. Most itt, Balassagyarmaton, írás közben kaptam meg a választ a szellemvilágból: a fiatalember nagyvilági életet élt, megunta azt, és ott hagyta azt az életet. Távol mindenkitől, de mégis közel szüleihez, egyedül élte le hátralévő életét. A szülők beletörődtek sorsukba, de haláluk után lelkük nem távozott el, fiukkal együtt a remetelakban maradtak. Szomorú szívvel hagytam ott őket, viszont ért egy csoda, mert a barlang belsejében van egy vájat, melyben Jézus Urunk szellemét fedeztem fel. Más szelleme is ott van még, akit érdekel, győződjön meg róla.

Kívülről a hatalmas kőtömb is egy védő szellemet ábrázol. Talán figyelmeztetés a jelen kornak, hogy higgyenek a csodákban, szellemekben, s talán ők vigyáznak a falura és az erdőre.

A falu lakosságának véleménye megoszlik a kegyhely kialakításával kapcsolatban. A többség örül a terület rendbetételének, mások irigykednek, hogy sokba, több millióba kerülhetett. Így igaz. Vannak még egyszerű, jó érzésű emberek, aki nem sajnálják kis pénzüket ilyesmire adni. Ilyesmi által lesz gazdagabb a lelkük, mert sokkal gazdagabb, kinek lelke hitben él, egészségesen, mint a sötét oldal, ki gáncsoskodnak, mereven, sötétben élnek. És Isten áldása mindazokon, aki szentjeink kegyhelyeit ápolják.

Mióta a táltosiskolában tanulok, oly nagy változáson mentem át, s gyógyultam ki bajaimból testileg, lelkileg, hogy néha alig ismerek magamra. Az ismerőseim is csodálkoznak olyan dolgokon, amit nem tudnak megmagyarázni. 17 év nagy idő. A tanulás, a kitartás, a gyógyítás terén elérte a célját. Istenigazában a végcélom megtaláltam, és áldom táltos tanítóm nevét, hogy átadja tudását, míg a többi tanokon ködösítettek.

A csodákról pedig írni fogok, míg élek.

Szurdokpüspökiben is meglepődtem, mikor a táltospihenő alkalmából beszélt a hely történetéről, valaki határozottan a vállamra tette a kezét, amitől jó érzés fogott el. Megfordultam, és megkérdeztem: te voltál? Te? Te? Furcsán néztek rám. A választ azonnal megkaptam: Mivel Szűzanya megpihent itt, vagy Ő volt, vagy Nagyboldogasszonyunk. A hitetleneknek üzenem, saját joguk, de hit nélkül, szentjeink nélkül hiányos az ember élete. Kihez fordul az ember, ha bajba kerül? Sok ember arcán láttam a békétlenséget, a „csak a pénzért élek” hajszát, a gyűlölet, a harag, a méreg, a családon belül, a rokonság mellőzése a vér kötelékén belül az mind ül az ember arcán és szemében. Ezek miatt betegszenek meg az emberek, a lelket nem lehet becsapni. Egymásra mutogatnak, de ellene nem tesznek semmit. Panaszra panasz jön, de saját maga nem néz tükörbe. Pedig tükörbe kellene nézni naponta háromszor. Akinek a sok is kevés, abból adódik a sokból a sokk.

Visszatérve a csodákhoz.

Balassagyarmaton voltam írótáborban. Egyedül írtam, az alkotó szobában egy másik írótársam, egy keramikus alkotott. Alig láttam írni, mert halványan világították be a neon csövek a szobát. Egyszer csak kattant valami, s olyan világos lett a helyiségben, nem hittem a szememnek. Átmentem Bottyán Katikához, ott homályosabb volt a helyiség. Kérdeztem, nem érzékelt-e valamit. Határozott nem volt a válasz.

Visszamentem folytatni az írást. Én minden írás előtt meghívom a szellemvilágot és a földi szellemiségek közül is párat, ezek segítenek. Késő volt, az ügyeletes már zárni készült.

Visszatérve Szurdokpüspökihez: Augusztus 15-én lesz felavatva a táltos, Kovács Magyar András által. Előre láttam a rengeteg embert, mely körülveszi a csodatévő kegyhelyet.

Még egyszer kérem a Jóistent, áldassék mindazok neve, kik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Hollódomb megmenekült az enyészettől, így a legenda él tovább.

Csak két hölgy dolgozott Szurdokpüspökiről köztünk, hol őseink csontjai porladnak. Később jó érzésű emberek már kijárnak locsolni a virágokat.

Befejezésül a cím értelmezése:

Első nap marhagulyás leves volt és rengeteg sütemény. Másnap halászlé és …........ (marhapörkölt tarhonyával).

Sorba álltunk a katlanhoz. Amikor rám került a sor, először soknak találtam a tarhonyát, mivel széjjel terítették a tányérban. A húskupacot pedig kevésnek. Kerestem a földön magamnak egy jó helyet, és amikor evéshez fogtam, széjjelterítettem a húst a tarhonyán, akkor láttam, hogy milyen sok. Nekem odahaza legalább négyszerre elég lenne, nyugdíjamból ennyire telik. Viszont a tarhonya a hús között kevés lett.

Optikai csalódás.

A kevés sok, a sok kevés lett. Másnak is ez volt a véleménye.

Istenigazából jól laktam, fújtattam, fölálltam, visszavittem a tányért. Talán még a szívem is megfájdult, mert belenéztem a katlanba, ami teljesen üres volt. Nagy karéj kenyérrel törölte az ebédosztó, mert neki nem jutott semmi. Még egy ebédosztó ment oda, neki még annyi sem jutott. Megszólaltam: Drágáim! Nektek semmi sem maradt? Nevetve mondták: elég ez nekünk, éreztük az illatát. Úgy éreztem mintha napköziseknek osztanám az ebédet.

Hal is volt azoknak akik nem szerették a marhapörköltet. De a hal az hal, a marha pedig marha.

Mondtam is nekik, ha minden adagnak háromnegyed részét adják, jutott is volna, maradt is volna. Nem kellett volna a katlant kinyalni nekik.

Legközelebb biztos jobban beosztják, amiben bízok, mert tudom, érzem van még ehhez hasonló csodálatos hely valahol, ahol találkozunk és a katlan aljában marad hús is, amivel jól lakhatnak.


A legenda velünk él tovább!


Az ország szélén, a várostól távol Alkotótáborban vagyok

Nincsenek szűkült szemű pillantások

Különös érzés uralkodik bennem, ismerősnek tűnik

Felkavaró, nyugtalanító érzést vált ki

Sírva fakadok, Istenem! Áldanom kéne e helyet

Ahol én, lelkem szerint én lehetek

Jó hogy beszélhetek a szellemvilágról

Csodatételeknek nagyságáról.

Köszönöm Szent Atyám, hogy megérezhettem a Földön

Azt a csodát, mi akkor ért az erdőn.

Hol béke és csend honol, s a fák az égig nőttek

Hová nem ér el a civilizáció

Hol még szűz a terület, s tiszteletet érdemel.

Áldás rájuk, kik ápolják e helyet,

Balassagyarmaton, mit még nem ismer az ország.

Az itt lakók és nyaralók ha jönnek

Láthatnak valamit eleinket éltető hitből, szeretetből

Összetartozásunkat s lelkünket

Hol a szeplőtelen Szűz Anya megáldotta a helyet

Megjelent egy egyszerű embernek

Álmában megmutatván hová építsen kegyhelyet

Mihez hozzáfogott kis segítséggel.


Nézem a roggyant, régi kis kápolnát

A múltat, nem értem a jelen miért hagyja veszni

Kitárom két kezem, nézve a kék eget, fohászkodom

Szellemtársaim, szentjeink segítsetek

Szűz Anya szellemét megidézem

Csodálatos érzés terjed szét testemen

Mentsük meg a pusztulástól e szent helyet.

Látom Szűz Anyát, folynak könnyeim

Mily csodaszép, ha festeni tudnék megörökíteném.

Szóban nem lehet elmondani csak érezni lehet

Kezeim között érzik az emberek.

Kezeim között vibráló melegség

Kinyitottam szemem, felnéztem csodakék az ég

Égi segítséggel én mindent megteszek

Hogy minél többen ismerjék e helyet

Mely feltöltött, megérintette lelkemet

Istenem köszönöm a csodás élményeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése