2009. július 4., szombat

Elindultak a képzőművészeti csoport műhelyfoglalkozásai

A csapat döntése alapján havi rendszerességgel találkozunk a Művelődési Központ klubgalériájában és alkalmanként két alkotó közös kiállításon és egy kis tájékoztatással mutatkozik be. Utána a jelen lévők is hozzászólnak, elmondják érzéseiket, véleményüket, gondolataikat, és kialakul egy jó kis beszélgetés.

Első alkalommal Simon Imre és Nógrády Andor vállalkozott a megmérettetésre, és ez igazán jó döntésnek bizonyult. A remek hangulatú délutánon, a szép képek között sokáig beszélgettünk.




Simon Imre elmondta, hogy az alkotásban nem a természet utáni ábrázolás, hanem az érzelmek kifejezése a központi célja: Azon részleteket, amik nem hordozzák a tartalmat, el hagyja. Képeiről így vallott:

Kőkeresztek: A kiállítottak közül talán ez hordoz olyan elemeket, mint a természet után készült kép, mégis szimbolikus jelentőségű. Az élet elejét és végét ábrázolja, a lépcső jelképezi az életutat.
A Csendélet című alkotás nem más, mint absztrakció, a valóságos forma kivonata.

Keserű madonna szerénysége a kitörni akarás erejét is megmutatja.
A Lábad nyomán című kép az egy életen át tartó kapcsolatban végig meglévő ragaszkodást fejezi ki. Fontos, hogy melyik lábpár van mozgásban és melyik nyugalomban.
Az Irgalom útján szintén hasonló témát dolgoz fel: összetartozás, öregségben betegségben, mutatja, hogy két együtt megöregedett ember útja hasonló.

Simon Imre: Az Özvegy

Az Özvegy szomorúsága és elhagyatottsága benne van a félrehajtott fejben (is).

Simon Imre: Kockakövek között


A Kockakövek között című képen apró méretben megjelenik egy kápolona vagy templom sziluettje - a vallásos érzületet szimbolizálja és egy kicsit a városi életet.
Simon Imre bemutatkozó előadása és alkotásai rendkívül élénk érzelmeket, élénk reakciókat váltottak ki a a tagságból. Számtalan hozzászólás mutatta, hogy a mondanivaló, a képek művészi értéke senkit nem hagyott érintetlenül. Óriási ereje van a már 40 éven át ívelő alkotói pályának is.


Nógrády Andor

Nógrády Andor szintén gazdag életpályát tudhat a magáénak. Életrajzi elemekkel gazdagon illusztrált bevezetőjében elhangzott, hogy bár képzőművészeti és szépírói vénával is rendelkezik, igaz szerelme, hivatása a történelem. Rajzai is, mint írásai sok esetben valós eseményeken alapulnak, a grafikák természetéből adódóan részletezettek, precízek.
Igen régen foglalkozik festészettel, képzőművészettel. 1976-ig elsősorban a népművészet motívumkincséből választott témát: Linómetszetei kimagasló színvonalúak. 1976 után 10 évig nem alkotott, majd '84 után újra a rajz, a festészet került életében előtérbe. Közben megírta illetve megszerkesztette 2 kötetben lakóhelye, Jobbágyi történetét, jelenleg pedig Kozárd néprajzát dolgozza fel.

A kiállított alkotásokról:

A portrék húsz évenként, 1969-ben, 1989-ben és 2009-ben készültek. A negyedik portré társát, feleségét Ildikót ábrázolja.
Gyöngyöspata - történelmi múltja ragadta meg a művészt leginkább.



Nógrády Andor: Az élet virága

Az élet virága - az életet leginkább kifejező orchidea.
Kartonokon kisebb méretű, különböző témájú és technikájú egyedi és sokszorosított grafikák következtek: Gömöri faragott szuszék motívuma (színezett linómetszet), Mátrakeresztesi fakanalas a 70-es évekből.
A kiállítást a magyar politikai és szellemi irányvonalakat bemutató karikatúrákkal zárta, amiken jót mosolyogtunk...
A remek hangulatú beszélgetés mindőnkben valóban mély nyomot hagyott. Köszönjük Andornak és Imrének:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése